| Ez az állati barom női test |
| az oszlopok közt énekelni kezd |
| olyan primitív hogy az szinte fáj |
| ahogy a tympanonban muzsikál |
| maga a tympanon is primitív |
| ahogy a ház nagy üregébe hív |
| primitív mint egész Amerika |
| a kék ruhán nincs egyetlen hiba |
| átlátszik combig éppen ahogy illik |
| a szöszökig hol matatnak a villik |
| a boszorkányok és vizimanók |
| a nagyajkon még ízesül a csók |
| de már nem látszik úgy el van takarva |
| nehogy apja nagyapja rajtakapja |
| mindent lehet csinálni csak ne lássák |
| pár évtizedre ebből lesz a másság |
| nő nővel is – addig vasárnapi |
| iskolában kell hálát mondani |
| az Úrnak aki míg megérkezik |
| a felhőn kicsit internetezik |
| Tulajdonképpen őt várja a lány |
| nagy Amerika másik oldalán |
| alig érinti mint valami falloszt |
| az oszlopot mi mindent összetart most |
| világuralmat történelmi rendet |
| alig látni a ruhán át a mellet |
| dereng a bimbó így előkelő |
| a térd megdöntve és a lakkcipő |
| ragyog feketén a nyíltszíni napban |
| mert itt azért sosincs hiány a napban |
| a függöny lebben de nem néz ki senki |
| visszafogottan horkol benn a jenki |
| reggel Putyinnal is beszélgetett |
| húszmillióra tett ígéretet |
| ha Bajkonurból fölviszik az űrbe |
| hogy a földet néhányszor megkerülje |
| hátha sikerül lefotózni egyszer |
| az Istent hálóingben nagy szemekkel |
| ahogy tanulták Kaliforniában |
| de addig nyár van addig mindig nyár van |
| addig a lány csak mindig áll magában |
| szalmakalapban átlátszó ruhában |
| ha valaki hozzáér a kezéhez |
| – bár nincs itt senki – akkor is elélvez. |
|