| Tulajdonképp e drága csecse nő |
| úgy néz ki mint egy drága csecsemő |
| le van vetve az élet vánkosára |
| de messziről is látszik milyen árva |
| két karja és a könyöke kitárva |
| mintha a levegőben hadonászna |
|
| Csináljatok velem amit akartok |
| anyám bolond volt apám gyönge zsarnok |
| hiába simogattak engedetlen |
| maradtam és kiengesztelhetetlen |
| és a sírásban elakadt a mellem |
| akkor vettem észre hogy árva lettem |
|
| Azóta falnak felnőtt férfiak |
| én meg csupán elhagyom magamat |
| egy tóra gondolok fekete tóra |
| Lengyelországba utaznék azóta |
| ha volna aki odavinne engem |
| de a sírásban elakad a mellem |
|
| A derekam oly karcsú mint a násfa |
| mit szólna anya nem tudom ha látna |
| kívánatos a fenekem igen nagy |
| előbb-utóbb engem mindenki elhagy |
| a vakvilágba éltem így de tegnap |
| felkeresett egy elkeseredett pap |
|
| Sírt zokogott azt mondta ő is árva |
| és ráborult bozontos micsodámra |
| kicsit emlékeztetett az apámra |
| valamivel szőrösebb volt a háta |
| örültem: él mozog nyög nálam alszik |
| de most látom hogy még ő sem maradt itt. |
|
|