| Úgy szeretlek majd megeszlek majdnem minden hajnalon |
| én vagyok az angyalod meg te vagy az én angyalom |
|
| Hónaljad fekete öble világit de nem nagyon |
| melynek mélyén meggyötörve minden vágyam itthagyom |
|
| Orrcimpádat bamba szájad mindenestől vállalom |
| a fény mint egy fürge állat villan meg az álladon |
|
| Dermeteg és animális még a tömpe ujjad is |
| ha legyőzne a halál is az ember még újra hisz |
|
| Kék verejték kék füvekre patakzik a pázsiton |
| én vagyok az angyalod meg te vagy az én angyalom |
|
| Száll a szél fehér faágak bókolnak a dombokon |
| tested minden hajlatának az elomló combokon |
|
| A kezedben mint a tűzláng meggyúlik a legyező |
| csak az eredendő szűzlány lehet ilyen ehető |
|
| Mintha hó havazna fátylak lebegnek az egeken |
| egyetlen percre se várhat tovább ez a szerelem |
|
| Kis csacsidnak mi szagolja óvatosan térdedet |
| se lehessen odadobva az öled ha kérdezed |
|
| Senkivel el nem vegyülhetsz melled málló bimbaja |
| mint parázson fölhevült szesz majd kilángol éjszaka |
|
| s bevilágítja a kertet mint a csillag fénye majd |
| ha megérted hogy szeretlek s öled is nagyot sóhajt |
|
| mintha száj volna a szájon úgy tapad a két ajak |
| és szorítja mindenáron izzadó szerszámodat |
|
| hogy megeszlek úgy szeretlek két szárny nő a válladon |
| én vagyok az angyalod meg te vagy az én angyalom. |
|
|