Gyere már az isten áldjon |
míg nálunk van ez a kis bomba |
talán inkább el kéne dobni |
és nem szamárháton loholni |
legalább a fejéről vedd le |
már messziről is lehet látni |
ahogy tartod milyen királyi |
ne csak nézd folyton és ne sírj csak |
öleld át forrón s ringasd ringasd |
sose volt gyerek a kezedben? |
ne légy ily magatehetetlen |
gyere már az isten megáldjon |
miért kell mindég kiabálnom |
én is szeretem csak úgy mondtam |
hogy majd eldobjuk Egyiptomban! |
Te! Le ne ejtsd! Ez még fölrobban |
és széjjelszállunk darabokban |
Világosabb köpenyt vehettél |
volna de hát sose szerettél |
Én szeretlek azért unszollak |
örültem hogy kiválasztottak |
pedig olyan féltékeny voltam |
otthon hogy majdnem megbomoltam |
az az Idegen szólni sem mert |
csak számolta a sok piasztert |
ne nézz így nem a pénzért tettem |
mert szerettelek mert szerettem! |
Húzódj följebb egy pillanatra |
lelóg a földre a szamár farka |
Ülj kényelmesen mintha mi se történt |
volna te is vállaltad önként! |
Tettesd magad természetesnek |
babusgasd kicsit ha már meglett |
majd mesélik Palesztinában |
hogy utaztunk a szamárháton |
nevetgélve együtt mi hárman! |
|