| Gyere már az isten áldjon |
| míg nálunk van ez a kis bomba |
| talán inkább el kéne dobni |
| és nem szamárháton loholni |
| legalább a fejéről vedd le |
| már messziről is lehet látni |
| ahogy tartod milyen királyi |
| ne csak nézd folyton és ne sírj csak |
| öleld át forrón s ringasd ringasd |
| sose volt gyerek a kezedben? |
| ne légy ily magatehetetlen |
| gyere már az isten megáldjon |
| miért kell mindég kiabálnom |
| én is szeretem csak úgy mondtam |
| hogy majd eldobjuk Egyiptomban! |
| Te! Le ne ejtsd! Ez még fölrobban |
| és széjjelszállunk darabokban |
| Világosabb köpenyt vehettél |
| volna de hát sose szerettél |
| Én szeretlek azért unszollak |
| örültem hogy kiválasztottak |
| pedig olyan féltékeny voltam |
| otthon hogy majdnem megbomoltam |
| az az Idegen szólni sem mert |
| csak számolta a sok piasztert |
| ne nézz így nem a pénzért tettem |
| mert szerettelek mert szerettem! |
| Húzódj följebb egy pillanatra |
| lelóg a földre a szamár farka |
| Ülj kényelmesen mintha mi se történt |
| volna te is vállaltad önként! |
| Tettesd magad természetesnek |
| babusgasd kicsit ha már meglett |
| majd mesélik Palesztinában |
| hogy utaztunk a szamárháton |
| nevetgélve együtt mi hárman! |
|