| Krisztus fölszáll a földről mint a vatta |
| titokzatos erőtől elragadva |
| a kék-fehér levegőben lebeg |
| és táncol mint egy nagyra nőtt gyerek |
| vaskos combjával áttöri a leplet |
| Illés és Mózes körüle kerengnek |
| de nem látszik az arcukon a ránc |
| olyan simára töröli a tánc |
| a belső muzsikában a balett |
| megnyújtja lebbenő lábfejüket |
| Krisztus kezét kitárva forgolódik |
| duhajkodva veszejti el zsidóit |
| nehézkedésre mit se vetve túlszáll |
| a földi léten mint egy égi uszkár |
| aki már csak az Úrhoz tartozik |
| kire a törvény nem vonatkozik |
| aki nem ember aki nem zsidó már |
| inkább a fénybe szálló régi zsoltár |
| ám lenn a földön vastag dús zsidók |
| mutatják azt az őrült gyereket |
| kiből az ördög akkor űzetett |
| ki mikor Krisztus itt lenn ráhajolt |
| jelezve fényesen és egyszerűen |
| ehhez a néphez sose lehet hűtlen |
| hiába száll és táncol és lebeg |
| csak messiás csak isten nem lehet. |
|