Egy tömbből van faragva mint a |
|
egységbe áll a révületben |
|
Ahogy arcára száll a hajnal |
csak elbabrál a hajfonattal |
|
nem tudja ő-e ő vagy más is |
nyakára kötelet vagy másnit |
|
kössön vagy várjon holnap estig |
míg a börtönből kieresztik |
|
de mindenekfölött szerette |
|
hogy megint vele keljen élni |
bár a magánynál jobb a férfi |
|
más senki sincs aki szeretné |
így vált elviselhetetlenné |
|
pedig intelligens fiú volt |
mielőtt ennyire eldurvult |
|
verseket irt mellére rúzzsal |
már maga is azt hitte úgy hal |
|
félig kibontott hajfonatban |
|
– nem én voltam! Hiába néztek! |
Csak kitaláltam az egészet. |
|
|