| Kopasz férfi merőn kezébe tartja |
| s közelről vizsgálja a kapszulát |
| a nő meg olvas régen elfogadva |
| a sorsát és gyilkosért nem kiált |
|
| a szállodában hol félig felöltve |
| ruháikat úgy élnek mint a báb |
| a férfi azon tűnődik megölje |
| az asszonyt vagy így éljenek tovább |
|
| már idejárnak tizenhárom éve |
| az asszony rég kirakta a spirált |
| nem érdekli a férfi érvelése |
| olyan nyugodtan várja a halált |
|
| még olvas is narancs-szín kombinéja |
| lábára löttyed térde meg kiáll |
| a neve mint az ősanyánknak Éva |
| de még feszes a mell vonzó a váll |
|
| ezt is próbálták – nagy sínek szaladnak |
| itt laknak mindig a vaspálya mellett |
| szelíd a szél és nyitva van az ablak |
| pezseg a nap – inkább még kúrnak egyet. |
|
|