| A nő úgy tartja vérvörösre festett |
| körmű kezében azt a cigarettát |
| ahogy belőle végleg elegem lett |
| s úgy dobtam el mint indián a dárdát |
|
| magamba szívtam szívtam egyre szívtam |
| nem is a nőt talán inkább a füstöt |
| ahogy a száj vörösre festve itt van |
| mohón kívánatosan mint a früstök |
|
| el kellene már fogyasztani végre |
| a mérget mibe majdnem belehaltam |
| de itt maradt a cigaretta égve |
| vöröslő kéjt árasztva mint a barlang |
|
| nem én emésztem el de ő emészt el |
| cigarettája izzó parazsát a |
| bőrömbe nyomja őrült szenvedéllyel |
| öklendeztető füstöt fúj a számba – |
|
| Segítsetek! – már arca sincs csak ajka |
| de itt lebeg előttem az az egy szerv |
| miért rajongtam érte élve-halva |
| s mit az istennél is jobban szerettem. |
|
|