A török szultán sárga kertje |
jut minden este az eszembe |
ki szíves volt szívem iránt |
|
különös cifratestű lány volt |
de csak egy pillanatra lángolt |
hozzámtapadt mint bőrzeke |
|
a körül vonagló szerájban |
hol a fényben kellő homály van |
|
úgy táncolt velem mint a kígyó |
és azt suttogta: ugye így jó |
|
én csak forogtam rumba-táncban |
Zuglóban egy vidéki házban |
apám fogságban én a szultán |
cselszövő rusnya randevúján |
|
hisz valóban egy grúz leány volt |
ki csak egy pillanatra lángolt |
csókként tapadt az ajkamon |
|
apja úgy nézett mint a szultán |
|
hogy letiporjon megalázzon |
ostrom után volt és karácsony |
|
a táncolók csak körben álltak |
csak néztek semmit sem csináltak |
hogy megerőszakolt a század |
|
|