| A török szultán sárga kertje |
| jut minden este az eszembe |
| ki szíves volt szívem iránt |
|
| különös cifratestű lány volt |
| de csak egy pillanatra lángolt |
| hozzámtapadt mint bőrzeke |
|
| a körül vonagló szerájban |
| hol a fényben kellő homály van |
|
| úgy táncolt velem mint a kígyó |
| és azt suttogta: ugye így jó |
|
| én csak forogtam rumba-táncban |
| Zuglóban egy vidéki házban |
| apám fogságban én a szultán |
| cselszövő rusnya randevúján |
|
| hisz valóban egy grúz leány volt |
| ki csak egy pillanatra lángolt |
| csókként tapadt az ajkamon |
|
| apja úgy nézett mint a szultán |
|
| hogy letiporjon megalázzon |
| ostrom után volt és karácsony |
|
| a táncolók csak körben álltak |
| csak néztek semmit sem csináltak |
| hogy megerőszakolt a század |
|
|