Öltözködő Vénusz^*

A combjait még szét se tette csak lábfejeit tette-vette a mindig téveteg királyt már ezzel kielégítette inkább vágyott a hercegekre Mintha belülről bomba lenne megvárta míg a naplemente a szerteszét heverő ágyon a szoba sarkokat belepte fehéren robbant szét a melle Olyan fehéren hogy a túlzás eleven idegeket húz-ráz a belül gömbölyödő testre valami erotikus cukrász ki merő édességben kurkász Nem is nők voltak hanem kurvák kiket hercegek fénye fúrt át s ők elegánsan úgy csináltak mintha a cselt maguk se tudnák s tulajdonképpen ők is unnák Kecses kezén a könnyű csukló kibujt mint ajkak közt a csikló a történelem nagy királya annyit se mondhatott hogy így jó a kar sikamlott mint a sikló Nem katonákkal nem sereggel a birodalom itt veszett el kiáltozhatott csipkeágyán ura arra ébredt fel egyszer rövidebb lett egy kicsi fejjel A nők pedig alélva hagyták maradt a comb a térd a nyak hát míg őket hátul gyömöszölték hogy a kezéből kiragadják a proletárok azt az almát.