| A szőke dzsungel szétrobbant világa |
| mutatja hogy a tigris milyen árva |
| piros pofáját ahogy nagyra tátja |
| hogyha magát a dzsungelben találja |
| s a szőke árnyak hullnak vissza rája |
|
| Osonkodik a fényes levelek közt |
| úgy használja a testét mint az eszközt |
| sok karcsú kardot sok hegyes merev tőrt |
| rejtegetnek a félbeszakadt eltört |
| faágak és a kesze-kusza erdők |
|
| Kúszik a környezete szellemében |
| csak a fogai villannak fehéren |
| – bújok lapulok amíg el nem érem |
| ameddig saját magamat elérem |
| saját magam pusztító ellenében – |
|
| Utoljára körülnéz meglepetten |
| a víztükörtől végül visszaretten |
| – hogy ezt a szőke dzsungelt hogy szerettem |
| a berkek alján és a rejtekekben |
| míg aztán magam ellensége lettem – |
|
| Rádöbben önnön titkos ritmusára |
| a békesség a csönd amire vágyna |
| szétrobban egyszemélyes árvaságra |
| s a dzsungel mélyén önmagát találja |
| hisz a dzsungelt magát is ő csinálja. |
|
|