| A csigalépcső egy lukba vezet hol |
| még kevesebb a fény mint idelenn |
| hol guggolva tüzet éleszt az asszony |
| hogy meg ne dermedjen az idegen |
| ki bekerült e titkos trónterembe |
| hol roskadozik ez a pincetrón |
| melyen az öregember elfeledte |
| hogy király volt valamikor |
|
| Idő után mindenki elfelejti |
| ki e felemás pincébe kerül |
| még azt is hogy milyen szavakat ejt ki |
| de reménykedve az ablakba ül |
| hogy hátha jön a fönti fény de nem jön |
| már senki se csak arcába világit |
| az ágak rácsa közötti vaserdőn |
| de nem vezeti el az otthonáig |
|
| E pince van csak mégis szép e pince |
| mert a sarokban Isten van vele |
| bár nem is veszi észre eleinte |
| hogy csak a homály játszódik vele |
| körülveszik az aranybarna árnyak |
| a sarokban a tüzet anyja szítja |
| belátja hogy nem is volt jó királynak |
| csak az a sorsa ami meg van írva. |
|
|