Lány az ablaknál^*

Hihetetlenül lágy fenék néz ki a súlyos semmibe hogy szeressük nem kéne még- csak megerőszakolni se A selyemruha dallama úgy szól a seggen mint a kürt hol a nagymama nagypapa egy régi reggel egyesült Abból születtünk A nagyi az ablakban ábrándozik nem tudja miként mondja ki hogy egy gyereket fogan itt apánkat ki anyánknak így ragadta meg a tomporát hogy lássa belső bájait míg ő a tárt ablakon át nézte a tengert billenő fenékkel lágyan szabadon apám pedig úgy állt elő hátulról mint egy szeladon anyánk kibomlott szép haja a selyemruhán elterült míg e két régi figura csodálatosan egyesült A vastag testen szállva-száll lebeg a selyemkék ruha az ablakon kinézve már örökre áll a nagymama.