Pan-Pan tánc a „Monicóban”^*

A Pan Pan tánctól hirtelen a terem színes végtelen mindenki járja egyhelyen hogy holnap is még meglegyen A pincérnő sikoltozik „én meghalok ha így szorít” „én meg ha maga így vonít ne csináljon itt vak mozit” röpül fölül egy nagy kalap a lábak ropnak ránganak vitustáncot jár pár alak: „eldobom ifjúságomat!” „Ne mondja ha nem dobja el” dzsessz-zongorista énekel veri ahogy az égre kel dobos a dobverőivel piros kék fekete ruhák suhannak el a légen át egy karcsú férfi átkiált: „hová tűnik az ifjúság?” Csak Kosztolányi és Ady rikoltozását hallani szól mint távoli hallali ilyenkor meghal valaki ájuldozik a sok kokott kik tisztességes asszonyok kit férfiak vad marka fog „engedjen el mert meghalok!” „A lovat lelövik ugye?” „Ez még nem a maga ügye csinálja ne legyen gügye azt lesse forrósul hűl-e?” A Pán röpül a termen át mint kifeszített nagykabát a nő még utána kiált: „Vigyen már nem bírom tovább!” A láb egyhelyben állva rop a tér inog a térd inog hátha még holnap élni fog! Mindenki mint az állatok keresi a kijáratot.