| Nézem ezt a rettenetes testet |
| s magam is rettenetes vagyok |
| kilenc éve mindig vele fekszem |
| s nézem hogy a hasa hogy ragyog |
|
| minden reggel újra meglesem hogy |
| köldöke ágyéka megmaradt? |
| attól tartok hogy egy éjjel elfogy |
| dundi melle és a kék kalap |
|
| szép nyakán úgy görögnek a gyöngyök |
| ujjaival miket úgy birizgál |
| attól félek belém bú az ördög |
| készülődve mikor így elém áll |
|
| egyszer reggel engedné csak egyszer |
| s megsimogatná kopasz fejem |
| úgy ölelném mint valami gengszter |
| nem mint éjjel illedelmesen |
|
| attól félek hogy a köldökébe |
| nyomnám cigarettám parazsát |
| gondolom azt nem úszom meg élve |
| s akkor aztán végleg elbocsát. |
|
|