| Navajo indiánok nem szerették |
| egymást mint én e csüngő fejű lányt |
| amilyen édes bennem még az emlék |
| ahogy éreztem én Maya iránt |
| s szereti az indián az indiánt |
| Mayának hívtuk benn a bespalettált |
| fülledt szobában Vasvári Piroskát |
| ki félsötétben ült s alig figyelt ránk |
| és simogatta kéjesen a macskát |
| mint aki őrült se nem hall se nem lát |
|
| A kéj kitárult mint a legyező |
| ahogy megmosta testét a lavórban |
| mintha a tóban puha szikla csobban |
| és megdermedve néztem a sarokban |
| hogy ez az egész ragyogás ez ő |
| oly határtalan és előkelő |
| amilyen nem is elképzelhető |
|
| A lábán szintén bíborszín papucs volt |
| még az is lehet hogy gyereknek csúfolt |
| ha egyáltalán szóra méltatott |
| de megbocsátotta hogy ott vagyok |
| és néztem mint a jövő századot |
|
| Haja pedig lecsüngött ugyanúgy |
| a mellén ilyen forró fény derengett |
| hátrahajolva hogy mutassa meglett |
| leány én meg egy kis poronty vagyok |
| szájába vette ujjamat ahogy |
| a vén spaletta véresen becsípte |
| és úgy szerettük egymást eleinte |
| mint a tetovált testű navajok |
| kik várják a huszadik századot |
| de ahogy kiment megsimogatott. |
|
|