A lemenő nap és az est cipellője
*
(Az elveszett cipő nyomában ciklusból)
Volt az anyámnak egy cipője
ami velem maradt örökre
úgy emlékszem hogy lila volt
olyan volt mint egy lila folt
A színe talán az eperre
emlékeztetett a szederre
de mikor abban lépkedett
megértettem az életet
Megértettem hogy meg kell halni
és volt valami birodalmi
benne valami római
vagy egyenesen kínai
én abba mikor belebújtam
elájultam gyerekkoromban
az ágyon feküdtem keresztben
és örültem hogy nő lehettem
egyszerűen anyám lehettem
akit halálosan szerettem
pedig akkor már az anyám
hevert a másik oldalán
nem így volna nem mondanám
feküdt keresztben az anyám
nem lehetett a kínai
cipőben háborítani
egész kis lila sarka volt
csak ott hevert mint egy kobold
császárian és temetetlen
feküdt feküdt és én öleltem.
[
Digitális Irodalmi Akadémia
]