| Széjjeltépett farkasoknak édes vére van a számban |
| ahogy festve feketével ez a sárgatestű lány van |
| védekező mozdulattal illeti sötét sörényét |
| azt sikoltva: mintha félnék azt kiáltja: mintha élnék |
| mielőtt a görcsbe rándult farkaskarmok összetépnék |
|
| Melle bimbaján a száján és ölén ragyog a festék |
| mintha rúzzsal volna festve és azt mondaná: na tessék |
| kész vagyok az áldozatra de csak úgy ha belehaltok |
| mikor a vállamba martok és a fejemben harangok |
| zúgnak és már magatok se tudjátok hogy mit akartok |
|
| ó a hajnak feketéje ó az ölnek sűrű kóca |
| így vagyok magam bohóca és vagyok az utca rossza |
| vad szívemben azt remélem életemben még megérem |
| mindig készen áll a késem könnyű karmom hogy a vérem |
| véretekkel összemérjem – Isten engem úgy segéljen! |
|
|