| Sirály röpülhet át csak így a síkon |
| ki ugyanakkor önmagába tör |
| a röpülését szépséggé nagyítón |
| és emelkedve föl csak egyre föl |
| fekete-fehér könyörületesség |
| fogadja be a lengő állatot |
| ki azt akarja egyre jobban tessék |
| s beálljon a királyi állapot |
| a visszavonhatatlan gyönyörűség |
| mutatványát az égben egyre lássák |
| ahogy a felhő fölébe kerül még |
| és fonákjára fordítja a szárnyát |
| mint halhatatlan vízi repülőgép |
| kék bravúrokkal mondja el imáját |
| és bukfencezve kockázat s a hűség |
| között kinyílik benne a sirályság |
| ezért a percért már mindent beáldoz |
| remegve fönn a láthatatlan húron |
| hogy hű maradjon mindig az Urához |
| vagy mindörökre a tengerbe bukjon. |
|