| Kurvák matatnak férfi-mellkason |
| átkelve lassan a Rubiconon |
| markukban az alea iacta est |
| a fegyver lassan éledezni kezd |
| hogy áthajózva a másik szobába |
| elinduljon saját hadjáratára |
| háta mögött kezébe hull a kulcs |
| a könnyű hölgynek mindent megtanulsz |
| még idejében habos mellkivágás |
| sejteti már a mellbimbó virágát |
| ezt is keleti gyöngyök övezik |
| egyszerűen egy kupleráj ez itt |
| ha belegondolsz – nem gondolsz bele – |
| ha belegondolsz ette a fene |
| mindegyik nőnek ugyanaz az arca |
| szépségpöttyökkel van teleragasztva |
| és atropinnal fölajzott szemek |
| hogy minden percben elélvezzenek |
| a szemöldök a száj is ugyanaz |
| kacsintás nézés s „az” is ugyanaz |
| a gömbölyű és égig fölcsapott áll |
| az aktus közben kissé fölhúzott váll |
| a kis gödör az ajk alatti állon |
| a lábak közt is ugyanaz az álom |
| a mesterségben gyakorolt szirének |
| kecses kacsók fosztják a férfinépet |
| ki kész arra hogy mindent odadobjon |
| – mert mégse otthon! ó jaj mégse otthon! |
|