Zöld űr^*

A falon nem lehet bemenni a börtönóra már lejárt a bíró mint egy jenki senki felöltötte a zöld talárt „vanakitnemlehetszeretni” „Ideges is vagyok különben a feleségem lebabált megmondom soha nem szerettem a szalonnát se ha abált Kilenc hónapig mentegettem Elítéltem mit is tehettem elítéltem mindig a cécót alig lehet látni a testen hogy itt a vér meg ott a vérfolt se a ruhán se a kredencen Különben mára már elég volt” – nyilatkozta a magazinban a bíró és a nő elé tolt egy kést – „Utólag mindig így van Megvannak a bizonyítékok” Az újságírónő sikított hiszen a tettes lánya volt aki a börtönrácson írt ott s a gyilkos tettestársa volt Egyedül ő tudta a titkot „Irtóra sajnálom a férfit de elmúlik az ifjúság az emberek ezt sose értik együtt éltek éveken át… Na megyek. Elsején kivégzik”. A fal mered csak árvazölden egy krix-krax a mene-tekel találkozunk a temetőben föl van írva graffitivel „Ingyenesen temetik el”.