Réztartály^*

Mint visszafojtott lélegzet olyan a háromlábú víztartály a falnál nem bugyborékol locsog nem rohan az is lehet hogy végleg így marad már s olyan magányos mint a tűztorony akárha robban bármely pillanatban és szétreped a konyhai falon lehet hogy megmozdulna a szabadban itt nincs már hozzá kellő alkalom Egy óriás valaha ide tette vörös reze oly rémesen ragyog hogy annál szebben már nem is lehetne s élete végéig ragyogni fog titokzatos hangot ad éjjelente mint zsugorodó lassú csillagok amíg valaki este – tente-tente – altató dalt a fülébe nyafog ahogy Isten befúj a végtelenbe A tágas terek örökös Ura Magánvalóság Ding an Sich a falnál kiáltozó szín édes babona kancsók kanalak mellett ez a tartály talán az idő sodorta oda összepréselve nem nagyobb a kvarknál s véletlenül került a faluba nemrég vörös óriásként szaladgált most belengi a tárgy tragikuma.