Önarckép
*
(vagy: Chardin portréja cvikkerben)
Bámul reánk mint öreg idióta
kereküvegű cvikkerrel az orrán
petyhüdt arcbőre ki van pirosodva
s egy selyemkendőt kötött át a torkán
hogy soha többé már ki nem bogozza
mint bambaképű régen elhagyott lány
kopasz fején is többször átcsavarva
a koponyatetőre rögzítette
egy zöld szalaggal és alá a nyakra
rózsaszínű bogokban letekerte
ha meggyilkolnák holnap virradatra
nem kérdezné meg senki hogy ki tette
mert olyan mint egy öreg buzeranto
ki felöltözik estére az ágyba
piperézik kiborotválja alsó
ajka alól a szőrt hogy puha álla
a csókoláskor nagyokat sóhajtó
ifjú párját később se irritálja
Ki itt az áldozat s ki itt a gyilkos
az ifjú tán kit nem látunk a képen?
hogy borzongunk a hátunkon a nyirkos
bőrön bűneink büntetéseképpen
a tizennyolcadik halálra titkos
rokokó század második felében.
[
Digitális Irodalmi Akadémia
]