| A női comb előtör mint óriási hegység |
| s kitárja csöndesen hanyatló sárga testét |
| – a múltkor az a nő azt mondta – végtelenség |
| nincs is maga a hús zárja magába: tessék |
|
| itt van a hús maga ahogyan összeszedték |
| a mézek mámorát az alvilági lepkék |
| s a szőlőszem bezár ha megízesítették |
| s a nyüzsgő bacchusok közé kiterítették |
|
| Hasán puhán pufók kis bacchus feje látszik |
| hogy bealél a hús göndör gödreibe |
| az anyja öröméből soha nem menekszik |
| zuhan a bódulat nagy odvaiba be |
|
| az asszony meg hanyatt az égre tárja torkát |
| a nyaka kifeszül két melle kimered |
| mintha most szülne épp nappal is csillagot lát |
| úgy hozza létre az őrjöngő gyereket |
|
| ki Bacchusként dalol s idézi anyja hangját |
| mert minden nőben az anyjukat keresik |
| az ostoba fiúk e túlvilági balgák |
| s anyjukat szeretik egész halálukig. |
|
|