| Tántorogtak a sírsorok dülöngtek mint a részeg |
| ahogy a tenger hánytorog ő ide-oda lépked |
| az isten meg ahogy szokott – csak nézte az egészet |
|
| Úgy hullámzott a temető mint táncosok mezője |
| mint kiterített lepedő mit hátra és előre |
| rángatva egyre kétfelől raknak a puszta földre |
|
| mi Oroszország földje volt beloruszok Vityebszkje |
| amiből még maga a holt a sírból is kikelne |
| és elröpülne mint kobold a zsidó végtelenbe |
|
| Fölöttük angyal énekelt a krixben és a kraxban |
| amit Chagall az égre kent megszólalt az a dallam |
| mi közvetlenül érdekelt a bűnben és a bajban |
|
| mert csak e dallam vezet el arra a húrfogásra |
| ami mindaddig vezekel szorítva hallgatásra |
| ami aztán az égre kel mint a világ csudája |
|
| az eljövendő Messiás Ura az ostoroknak |
| s megbosszul mindent nem vitás a kövek hánytorognak |
| ő maga meg sok árva száz sírból kitántorog majd |
|
| Az Isten nem mutatkozik csak hagyja hogy a részeg |
| kövek csináljanak mozit a végítéletének |
| talán kicsit unatkozik és nézi az egészet. |
|
|