| Mindig mindennel minden összefügghet |
| ha Isten bennünket magunkra hagy |
| ha véletlenek vesznek közre minket |
| ha kiülünk a napra mint a vak |
|
| melegre vágyva oltalmat keresve |
| skót pongyolában vagy fürdőruhában |
| sajátmagunk fekszünk föl a keresztre |
| pedig a völgyben még rajongva nyár van |
|
| Két nő kiül a napra a teraszra |
| s mint sütőben a rántottcsirke sül |
| a második emeleti szakaszra |
| fölöttük már csak Isten maga ül |
|
| idefönn olyan borzalmas hideg van |
| ami csak emberekből áll elő |
| és sziklatömbként dermed a magasban |
| mint a fölöttünk meredő idő |
|
| ami bármelyik percben lezuhanhat |
| hogy leszakad a terasz és tető |
| és mozdulatlan ülve belehalhat |
| a két különlegesen árva nő |
|
| ha Isten nem figyel csak kotyvalékol |
| sürög-forog és nem ügyel oda |
| szemében már megjelenik a téboly |
| hogy milyen finom lesz a vacsora |
|
| mit emberekből szokott megcsinálni |
| ha szeretetlen össze-vissza főz |
| ilyenkor jöhet főnix vagy akármi |
| kiterjeszkedik mindenütt az ősz |
|
| mit mi magunk termelünk ki magunkból |
| ha nem terjeszti ki a kezeit |
| fölénk az Úr és a felhőre guggol |
| s a napba nézve internetezik. |
|
|