Sophie Arnould^*

Ó ez a babalány e félremosolygó nimfa nem is tudja hogy fáj-e a szája a kisujja mit állához emel úgy bambul a tükörbe ízületeivel pedig tán el se törte Fekete tollkalapban előrevetett vállal visszafogottan halkan mindent előre vállal hogy csalja szeretőjét vagy bárkit aki lenne s belevágná a tőrét hercegbe ezredesbe És olyan mint a strucc ha fenekét tolva léptet elszállna is ha tudna átszelve a vidéket de nem tud elrepülni fenekén a fotelben csak kénytelen megülni így magatehetetlen Csak andalítva néz és nézelődve andal lecsöppen mint a méz mint egy kalapos angyal hogy hátha jön a férfi fején a nagy kalappal csak nézni és kefélni szeretne éjjel-nappal Egy affekta majom ez az ellebegő strucc szerelmi torokon bőkezű mint a krőzus az ágyon úgy hever ölét az égre tárva kígyózó meztelen mint titkos mélyű tárna Mindenki odaadná érte az életét e kis kurváért ha tudná hogy csak vele kefél-e? Így kicsit megvetik pedig körülrajongják végül is mindegyik elnyomja mint a bolhát Ó ez a babalány ez a kis végtelenke kevélyen maga áll bele az életembe lecsorog mint a méz száján dudog a halk dal csak andalítva néz és nézelődve andal.