| Még nem döntötte el hogy merre menne |
| a lány a boltba vagy a végtelenbe |
| vagy egyszerűen csak teherbe esne |
| ha ráborul a selymes naplemente |
|
| Szűrt szürke fények rajzanak a parton |
| csak annyit mondana a férfi: pardon |
| nem tudom hogy most szabad-e kisasszony |
| az álmodozásában megzavarnom? |
|
| De úgy látom a szégyenét legyőzve |
| odahaza levetkezett előre |
| úgy sétált ki a csempe-szegte fűre |
| még sose gondolt csontra és velőre? |
|
| A tympanon tetején nők hevernek |
| de ők is élnek bár kőből lehetnek |
| kiválasztottunk közülük is egyet |
| de azt mondják nem szeretik a sexet |
|
| Mi lesz velem? Csak álljak itt az áttört |
| napsugarú szúrós levelű fák közt |
| ha hirtelen most vágyam árja rámtört |
| e selymes zizegésű nagy punák közt? |
|
| Még sose láttam ily szomorú mellet |
| és áradását ily kicsiny kebelnek |
| ami magától már otthon begerjedt |
| mi meg csak állunk csöndben mint a szentek |
|
| Nem arra kérem hogy valami polkát |
| lihegve járva rázza nagy bozontját |
| ne a mamának mondja: „gondolok rád” |
| de döntse el hogy hol van a mennyország! |
|
|