| és kecses csuklyájú csuhába zárva |
| a sötétbarna égre nézve áll a |
| világ bolondos nyolcadik csodája |
|
| Halott halott de mégis égre tárva |
| sötét szemében égő tűzzel áldva |
| halott halott de mégis mintha állna |
| a plafonon is az istent vigyázza |
|
| A belső-barna sötéten keresztül |
| csak függőlegesen és mindenestől |
| és mozdulatlanul a fénybe lendül |
| szeme pillája mégis meg se rezdül |
|
| Testvér-napocskák és a hold-húgocskák |
| cirógatják arcát bebalzsamozzák |
| állát szakállát felső fénybe vonják |
| hogy hívja már a túlvilági ország |
|
| Csak áll csak áll Körötte könnyű kurvák |
| tekintetüket ők is égbe fúrják |
| míg emelik a fénybe mint a hullát |
| ideges testét gyöngéden karolják |
|
| Nem ő megy fel – az ég jön le föléje |
| míg teste végső erejét fölélve |
| az Isten legédesebb repülője |
| emelkedik a vele-rokon égbe |
|
| De hol van ő? Ki élve-halva hódol |
| a Nagy Zsinórnak mi lelóg a Holdból |
| lemondva rosszról és lemondva jóról |
| az égbe rántják mint halat a tóból. |
|
|