| Üveg mögött élnek az agglegények |
| és levetkőztetik a feleséget |
| de az is lehet hogy hozzá se érnek |
|
| Az üveg eltört már mindenki látja |
| berepedezett mint szűzön a hártya |
| az asszonyiság szűz hálózatára |
|
| A nagy csokoládédarálógépet |
| hajtják egykedvűen az agglegények |
| ez az értelme mindjük életének |
|
| Fölöttük lebeg mindig a menyasszony |
| óvakodik azért hogy el ne asszon |
| azon tűnődik: hasson vagy ne hasson |
|
| El van foszolva már fölül a fátyol |
| a szél reszeli szűzen mint a ráspoly |
| de ő szeretne istenigazából |
|
| E szélben éli kettős életét le |
| engedi is meg nem is hogy elérje: |
| mindenkinek megvan az agglegénye |
|
| A csokoládés üveges teremben |
| lebeg az illat s oly finom a hangnem |
| hogy megtörténik köztük minden majdnem |
|
| és ez a „majdnem” tartja fönn a sírig |
| a csókot legutolsó részletéig |
| és boldogok amíg egymást hülyítik. |
|
|