Amíg a tárgyat festem önfeledten |
nagyon nehéz a túlvilágra lelnem |
a tárgy mögött még lapul valami |
nem színes nem geometriai |
egy másik tárgy amelynek forró széle |
óvakodik hogy másik tárgyhoz ér-e |
vagy ellebeg a szétszaladó térbe |
miről nem lehet azt se tudni tér-e |
vagy egymásután bekövetkező |
ami fölszippantja a tárgyakat |
s nyomában csak a túlvilág marad |
s egy sakktábla feketén és fehéren |
az is csak ferdén lecsúszik a térben |
hogy leesnek róla a figurák |
az üres űrbe buknak s nincs tovább |
ami csak hallja a világot hogy van |
látni nem látja – mértani gomolyban |
a tengermélyből előrepülő |
s az égre kúszik három kacskaringó |
és a pilóta ülés egyre ringó |
s végül talán maga Isten se lesz. |
|