Beszélgetés a parkban^*

A fülledt lányka megremeg

mint a szélfútta lombok

hiszen még sohasem művelt

ily szemérmetlen dolgot

hogy ül a parkban rózsaszín

ruhában főkötőben

már mindenkit átjárt a kín

az udvarnál – csak őt nem

pedig mióta várja már

pedig mióta nagylány

de közben azt motyogja: kár

fáradni – úgyse hagynám

A rózsaszín-ruha terül

– bár én is elterülnék

ahelyett hogy itt balekül

csak mint a csipke ülnék

A piros úr csak magyaráz

háromszögű kalapban

amíg engem kiver a láz

hogy hagyjam vagy ne hagyjam

csipkéim repkednek körül

a fényáztatta parkban

torkomban mégis bánat ül

hogy hagyjam vagy ne hagyjam

már magam is csipke vagyok

nem nagyon csodálkoznék

ha sorra kerül a dolog

és ott is csipke volnék.

Beszélgetés a parkban*