| Mintha egy márvány napsütötte lépcsőn |
| 1001-ben szült volna Mária |
| a megváltáshoz voltaképpen későn |
| jött volna rá egy régi mánia |
| hogy túl az emberi mivolton és nőn |
| Szűz Máriává keljen válnia |
|
| Itt már a lány ezertizenhat éves |
| és égszínkék köpenybe öltözött |
| nem tudja azt se voltaképp mit érez |
| s hogy mit hoz rá e gömbölyű kölyök |
| s innen számlálva harminchárom évet |
| legyőzi-e az örök ördögöt? |
|
| S ki ez a srác? Leghátul áll az apja |
| mint egy örökké sértődött tahó |
| ki a gyereket ajándékba kapta |
| valójában az Istentől való? |
| a haja is más – vörös az ebadta |
| ami teljesen föl nem fogható |
|
| Honnan ezek a nyomorult királyok |
| lépcsőre dobva arany lánc csörög |
| mi lesz ha egyszer jó nagyot kiáltok |
| ezek a maskarába öltözött |
| éhenkórász középkori diákok |
| eloszlanak a lépcsőn mint a köd? |
|
| Jaj hagyjuk ezt már vak történelemmé |
| fehér illúzióvá vált a móka |
| nem vághatnám talán karddal se ketté |
| hogy ki az Atyaisten s ki a Jóska |
| köszönöm hogy halhatatlanná tettél |
| akár egy padlászugban meghúzódva! |
|
|