| Hülyén nevetett inkább röhögött |
| meztelenül az ég és föld között |
|
| botorul rágta csontos ökleit |
| ne lássa senki hogyha könnyezik |
|
| vergődve csuklott válla remegett |
| kibuggyant belőle a szeretet |
|
| Senkit se láttam így szeretni még |
| keskeny hátára ráborult az ég |
|
| mintha valaki betakarta volna |
| horpadt testén ne lássék ki a borda |
|
| teste foltos volt szinte pikkelyes |
| mint kinek vőlegénye sose lesz |
|
| irreálisan hosszú volt a combja |
| mintha nem is a saját combja volna |
|
| A csuklóját medencéjére tette |
| mintha magát nyugtatta volna: tente |
|
| szerettem mint ideges állatot |
| a gombnyi mellet dermedt váll-lapot |
|
| különben is réz-színű volt a lány |
|
| és mint akibe belébújt az ördög |
| fekvő lábszára fémesen vöröslött |
|
| a sarka nagy volt csaknem óriási |
| hogy ég és föld közt meg lehessen állni |
|
| aztán a fűben összegömbölyödve |
| csak remegett patányi volt a csülke |
|
| oly gyönyörű volt mint a lehelet |
| még ma se tudom hogy ki lehetett |
| aki engem ennyire szeretett. |
|
|