| A rácsokon túl igazi világ van |
| hol nem dübörögnek a vonatok |
| anyám csak ül a sötétkék ruhában |
| – vigyáz húgára bár az nem nyafog – |
| haja össze van fogva két nyalábban |
| és rettegi ami történni fog |
|
| húsz évre rá A húga csak a rácsot |
| markolja mint állatkertben a majmok |
| és bámulja az igazi világot |
| sajog szíve hogy végleg nem maradt ott |
| tappancsain lecövekelve áll ott |
| és hallgatja a hajnali harangot |
|
| „Oda akarok menni oda vissza |
| hol özvegyen de veletek apám él” |
| tekintete tízévesen beissza |
| mit utoljára fölkínál a tájék |
| és azt mondja ha jön a masiniszta |
| „én mindent megadnék a boldogságért |
|
| Ne vigyetek az árvaházba vissza |
| hol kínoznak az árvagyerekek |
| van ki a levest is szürcsölve issza |
| és kakálás után se mos kezet |
| ne higgyétek hogy minden meg van írva |
| ne fogadjátok el a végzetet!” |
|
| De elfogadtuk Sírtunk mint a majmok |
| anyám két hajfonatban lépkedett |
| bolondulásig zúgtak a harangok |
| amikor Trúdi eltemettetett |
| megígérte mit végülis betartott: |
| „én öngyilkos leszek ha nagy leszek”. |
|
|