Kompozíció Mona Lisával
*
(Másként: részleges napfogyatkozás Mona Lisával)
Mindenki mintha Mona Lisát
akarná mindig meggyalázni
pedig ezzel azt bizonyítják
hogy Mona Lisa nem akárki
Mintha különös trónja volna
valami nyamvadt bársonyon
míg a mosolya mint a bolha
keserű száján átoson
És bamba szemmel néz a Holdba
– hiszen a nap még föl se kelt –
ő hirtelen kukorékolva
disznó dalokat énekelt
Hoppá! Megugrik az a bolha
s egyenesen szemünkbe száll
és megszületik a Gioconda
örökre mint egy rózsaszál
Hogy ő a szép hogy ő a legszebb
bár négyszázötven éve unja
mindenki de a drága terhet
mi testét sejtelembe vonja
hasa alatt titkolva hordja
oly bársonyosan, meztelen
hogy végül ő legyen Gioconda
maga a merő sejtelem –
nos ezt akarják meggyalázni
egyik vécére ülteti
másik akár egy durva másnit
nagy férfi bajszot föst neki
el akarják csúfítani
hogy ne legyen többé Gioconda
pedig ha hagynák azt ami
maga is elég ronda volna.
[
Digitális Irodalmi Akadémia
]