| Mérhetetlenül csúnya ez a nő |
| ferde kezében úgy tartja a kottát |
| mintha egy rögvest bekövetkező |
| kihallgatáson őt kérdőre vonnák |
|
| hogy az előbb még mit is énekelt |
| amitől olyan csúnya lett az arca |
| s úgy fogja ezt a sárga bűnjelet |
| mintha maga is vallani akarna |
|
| szeme kifordul kis keze remeg |
| a nyomozók pedig meg sem ütötték |
| az eleinte szép szeme felett |
| elkenődik a pillákon a fösték |
|
| mélyen kivágott az ezüst ruha |
| benyíló rejtekében pedig úgy ver |
| fogolymadár s egyébként is buta |
| szíve nyakán hogy lecsorog a púder |
|
| valami titkos összeesküvés |
| remegteti az anyai ruhát is |
| ki még randábban bambán messzenéz |
| most eszmél csak úgy hogy milyen messze Párizs |
|
| nyakára úgy kívánkozik a kés |
| duzzadt disznóra tör rá így a böllér |
| a bőre vastag árva sárga és |
| hígkéken lüktet át a főverőér |
|
| nála csak férje fölpuffadt feje |
| és undorító piros orra csúnyább |
| vadászkutyára is úgy nézve le |
| hogy kérdezetlen is beléje rúgnánk |
|
| ülepe mellett lelőtt foglyokon |
| úgy borzolja a szél a tollakat hogy |
| kettéhasítanánk a hegyfokon |
| alámerülő fényt s magát az alkonyt |
|
| melynek tükrében ez a lányka-száj |
| a félelemtől egyre keskenyebb lett |
| mert érzi már a bosszú készen áll |
| mely széttöri a feudális rendet. |
|
|