| Mintha az ember világéletében |
| ismerte volna mégis ismeretlen |
| feltűnően és mégis szendeképpen |
| és ficerézve ül meg az öledben |
|
| orra lezser és olyan egyenes |
| még akkor is szeretnénk hogyha tompa |
| és náthától csepegve mint a szesz |
| bunkójával bűvöletébe vonna |
|
| leginkább a bokája szexuális |
| oly vastag és mégis kívánatossá |
| teszi az hogy egyszerre ül is áll is |
| hirdetve hogy ne nyúljunk soha hozzá |
|
| a hálóinge teszi oly habossá |
| miben megjelenik a társaságban |
| nem szólal meg csak néha mondja: ollá! |
| mint női fogoly ül a rabruhában |
|
| Olyan vastag és mégis omlatag |
| hogy egyenesen beledől a szádba |
| hogy a hörgőid megfulladjanak |
| hiába védekeznél is hiába |
|
| a csuklója a legveszélyesebb |
| falloszosan a kézfejéből áll ki |
| nagy ujja megtámasztva a fejet |
| mintha épp most akarna lebabázni |
|
| nem mozog de úgy tele van a tér |
| vele mint buja kert dúlt illatokkal |
| ha véletlenül a kezedhez ér |
| riadva rád dől az egész hegyoldal |
|
| és ellep és maga alá temet kit |
| alóla már a sírásó se ás ki |
| nem hiszi el hogy így lehet szeretni |
| csak ki ismerte teste fúriáit |
|
| fehér mítosz merő hús és izom |
| ha megképzik az agyadban az őskép |
| szeretkezik füvön és folyosón |
| és cserben hagyja minden ösmerősét. |
|
|