| A lány talán még nem fogott kezet |
| ebben a pillanatban érkezett |
|
| csipkeruháján átvetül a mell |
| de látni – nem törődik semmivel |
|
| nem borzong nem ráng nem is szomorú |
| haja hátulról rakott koszorú |
|
| mintha kérdeznék és ő nem felelne |
| babonázottan egy pontra meredne |
|
| nyakék szorítja meztelen nyakát |
| ami élesen jelzi: nincs tovább |
|
| az ajtó mögül nem hallatszik semmi |
| de a poharat valaki elejti |
|
| arcán keményen tündököl a fény |
| és semmi rosszat nem akartam én |
|
| a pillanat mint mozdulatlan állat |
| nekifeszül gyönyörű homlokának |
|
| ő meg csak néz csak néz egy távoli |
| pontra mered hajában valami |
|
| föltartóztathatatlan ragyogás kél |
| aki mindent megad a bosszújáért |
|
| a méreg kész a pillanat közel |
| pedig még magam sem döntöttem el |
|
| mit bámultok rám ilyen megbűvölten |
| mint aki ölt – pedig még meg sem öltem. |
|
|