| Egy ismeretlen alak ment előttem |
| a solymári katonatemetőben |
| ő kezdte rámlőtt én meg visszalőttem |
| lehetett ötven halott körülöttem |
|
| Leeshetett az égből mint a labda |
| vállára hófehér szárny volt ragasztva |
| úgy csillogott a légben az ebadta |
| mintha egy szálon volna fölragadva |
|
| élet-halál közt s nem volt rajta sapka |
| szép őszi szél kapaszkodott a hajba |
| szállt lefelé de mintha nem akarna |
| megérkezni a budapesti partra |
|
| csak mintha égből száll alá az angyal |
| csillogó géppisztollyal szőke hajjal |
| angol tanár volt Blake-kel Longfellow-val |
| foglalkozott és néha-néha Shaw-val |
|
| Előre el volt készítve a sírja |
| az emlékét bogár és sáska irtja |
| „én nem akartam” suttogtam vonyítva |
| a neve is föl volt előre írva |
|
| A sok kereszt közt végül ő is egy lett |
| a birminghami iskolába kellett |
| a dögcédulát elküldeni komplett |
| nagyon kedvesen válaszolt az Egylet. |
|
|