Női portré*

(Laura)
Laura mellbimbója úgy mered
mint vörösfényű hadifegyverek
gyöngéden kibukva a ruha tág
öbléből önként s maga adva át
a test egészét: harc ez gyönyörű
az álomittas arc a gyönyörű
puffad mint kéjjel fölfújt luftballon
megőrülök – Mert szeretem nagyon
Hiába körül az olívaágak
zöld levelei – súgja csak csináljad
közben alul is mindig és tovább –
én bambulok te csak tovább csináld
méz és galambhéj róka és üröm
Császárnő vagyok Ne csókolj fülön.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]