nő Vénusz-dombja meztelen |
ki a kulcslyukon nézi elhűl |
s azt hiszi ez a szerelem |
|
A fák közt félig állva tárva |
mélyen – fene a gusztusát – |
azt mondják ez az ifjúság |
|
A nő már föl van darabolva |
mint egy kamasz képzeletében |
vagy kéjgyilkosság krimijében |
|
gyönyörű képkeretbe fogja |
|
|