Krisztus az Olajfák hegyén^*

Nem is halálra – lakomára készülnek itt az emberek nem is az üdvösség az ára hogy Krisztus fényben hentereg baloldalt mint a jó bolondok horkolnak az apostolok egymásnak dőlve és a boldog fényben morog a sok torok eszükben sincsen hogy mi vár itt a lakomán mindenkire a kék köpenyből is kilátszik Krisztus királyi köldöke Az angyal arany poharat nyújt amit megtölt a fényözön és Krisztus azt se mondja bambult ajakával hogy köszönöm A katonák hőkölve néznek ezeket kell kinyírni kik még föl se fogták az egészet? báránybordáról álmodik Jakab Tamás a szürke Péter aki oly fáradt mint a dög álmodva néző két szemével se látja meg az ördögöt Krisztus se ki elnyúlva hárít „Uram vedd el a poharat!” motyogva mondja el imáit nem is tudja hogy mért maradt ebben a fényes kabaréban ami a végtelenbe visz elfeledte sebe miért van s hogy végül meg kell halni is.