Mint a zengő érc pengő cimbalom |
ez a viharzó férfi oly nagyon |
erősen néz a zúgó elmúlásba |
mintha hánytorgó kísértetet látna |
maga mögött és már csak azt csinálja |
|
Elveszett férfi lobogó haja |
az égig ér kupola-homloka |
fehér márványból faragott tetőzet |
tekintetében úgy futnak az őzek |
hogy meztelen nőket is megelőznek |
|
Ez a férfi sohase szeretett |
e férfit minden elkényeztetett |
vörös ujjai habfodor nyakörve |
a testéből kifele menekülne |
nehogy valaki belülről lelője |
|
Mégis e férfi álmodó csodás |
és más világból való suhanás |
az arca lángol hogyha hite nincs is |
fölperzsel mindent egészen a sírig |
a szépség keresztfájára feszítik. |
|
|