Aratás*

Félbevágott óriások cipelik a szörnyű zsákot
aratnak kik a hírét se hallották az aratásnak
ösztönösen alakul már ferde fejük tömpe lábuk
olyanok mint vásárokon kifaragott rőt fabábuk
akiknek a szemerése odapingált mandula csak
kezdődik a földeken a történelmi ipics-apacs
az ember a rabszobában a nyomorban senki-semmi
ahhoz hogy óriás legyen a szabadba kell kimenni
kasza-kardot kézbe venni kasza élét kenni fenni
először is a magasabb embereket kell lenyesni
aztán taligába tenni s eltolni a határokig
pusztuljon az ellenség ha gondolkodik ha álmodik
minden ember ellenség lesz hogyha nem a közösséghez
iparkodik igazodik kapkodhat majd a fejéhez
meggondolja megfontolja a fejével majd mit érez
húsz centivel rövidebben már biztos nem ellenség lesz
levágjuk a bokrokat is kúpalakra egyenlőre
vörös foltot festünk föl a templomban a terítőre
minden ember egyenlő lesz nem kell a bőrére arcszesz
nagy lesz bősz és fokozatos ez aztán a végső harc lesz
és ezután következik hamarost a bolsevizmus
éhség döghalál meg pestis mindaz amit magad is tudsz.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]