| Mindenki úgy csinál csak mintha volna |
| mint férfi nő a széna szalma is |
| mint egy bemutatóterembe tolva |
| előkelően kissé mosolyogva |
| kábán bambán álarcosan – de nincs |
|
| De nincs de nincs – az élet itt a korlát |
| a kis fabódé melyben hirtelen |
| és kellő magasságban hordva orrát |
| az álarcos velencei lakosság |
| mily ostobán csak képes megjelen |
|
| És hozzátartozik a menazséhoz |
| feketén mint az álarc az az arc |
| egy ősbuta és gyáva rinocérosz |
| ki fenekével oly okosan céloz |
| hogy épp a terem közepére szart |
|
| Szagolják finnyás orrokkal a trutymót |
| mint finom kölnit nők és gyerekek |
| mint éteri szagot valami túl jót |
| ami az égből mint a manna hullott |
| s egyenesen nekik rendeltetett |
|
| Az egész század olyan mint Velence |
| nagy víz sok álom pástétom ruhák |
| mind mint a ringó lagúnákba veszve |
| lebegő álarc punci és szerencse |
| mi fönnmarad az örökléten át |
|
| A szőke férfi női mell felé nyúl |
| mit beborít a rózsaszín lazúr |
| maga a mell is csak csipkére véknyul |
| ha égre száll a török hold a téboly |
| és Európát elsöpri az Úr. |
|
|