Szállnak mint az ütközetkor szerteszálló madarak |
akik közben elveszítik az identitásukat |
Rákosfalván is röpült egy hegedűs a Vőlegény |
repkedett de végül is leszállt a falu főterén |
azt hiszem hogy én lehettem ő az égen ő meg én |
aki közben eltűnődik elveszített nemzetén |
akkoriban Voronyezsnél hetek óta állt a harc |
úgy fáj ha meggondolom mint ha az élő húsba marsz: |
szétröpültünk mint a gránát ideges szilánkjai |
így érkezett haza hozzánk fél lábával a Matyi |
kitüntették Vaskereszttel ő közben csak hegedült |
mankójával bicegett és a templomtoronyra ült |
ő volt bátyám kézfogóján éjjel egykor a zenész |
óvatosan kezdte el de később oly vad és merész |
nagy marokkal kapta húzta nyűgette a húrokat |
mint aki Oroszországban bolsi nótát hujjogat |
végül pedig Frank zsidó lett aki mindig menekül |
közben még az „Arbeit macht frei” táborban is hegedül |
bátyám is leszállt a téren – összeállt a zenekar – |
mint az élő repülőgép – „boldog aki belehal” |
zengették a háborút és golyók szálltak szerteszét |
az apánk piros díványán úgy kefélt a szép cseléd |
hogy a Messerschmittek is lehullottak az ég alól |
hogy azóta a történelemben is e zene szól |
húzza-nyúzza a zsidó a katona a sebesült |
s Matyi Falván a toronyban hegedül csak hegedül. |
|