Vénusz kicsiny lotyóként dugva dugja |
a behajlított könyöke alá hogy |
az álmos ingből egyszerre ki tudja |
verni fejéből az éjjeli álmot |
de mintha mindig belegabalyodna |
|
Kecses nyakát emelné mintha kurva |
kis fejét fel a sors fölé emelné |
közben a hálóingben újra s újra |
bebújva egyre tehetetlenebbé |
válik ahogy nyakába visszahúzza |
|
mintha a saját sorsa elől bújna |
de torkára van vetve mint a kelme |
vagy mint a lasszó miből sose tudna |
kikeveredni akárhogy szeretne |
mindig marad az ágyon kicsi kurva |
|
Pedig istenné válna hogyha tudna |
csak egyszer lenni olyan meztelenné |
ahogy született egyszer a Tejútra |
a csillagok közt szárnyon szállni szentté – |
de beakad az ingbe a kisujja. |
|
|