Vénusz toalettje*

Vénusz kicsiny lotyóként dugva dugja
a behajlított könyöke alá hogy
az álmos ingből egyszerre ki tudja
verni fejéből az éjjeli álmot
de mintha mindig belegabalyodna
Kecses nyakát emelné mintha kurva
kis fejét fel a sors fölé emelné
közben a hálóingben újra s újra
bebújva egyre tehetetlenebbé
válik ahogy nyakába visszahúzza
mintha a saját sorsa elől bújna
de torkára van vetve mint a kelme
vagy mint a lasszó miből sose tudna
kikeveredni akárhogy szeretne
mindig marad az ágyon kicsi kurva
Pedig istenné válna hogyha tudna
csak egyszer lenni olyan meztelenné
ahogy született egyszer a Tejútra
a csillagok közt szárnyon szállni szentté –
de beakad az ingbe a kisujja.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]