Ételhordó lány*

A két veknit a szekrényre teszi
az ételhordó lány egy pillanatra
lehet hogy végleg így maradna
ha munkájától nem is teheti
A szatyrából a csirkeláb kilóg
mert gazdája a csirkét szereti
sóhajtana ha volna még neki
sóhaja cipelt vagy kilenc kilót
Csak áll tűnődve percre belegondol
tulajdonképp nem is tudja mibe
talán hogy kibomlott a pertlije
vagy hogy hová röpült el a gyerekkor?
Lógatja szatyrát sarka megcsikordul
kinn az ajtóban a cseléd beszélget
egy férfival jó szaga van a szélnek
ahogy a falikút felől betódul
Mivégre volt mivégre lesz? Bolondul
ver a szíve pedig nincs is oka
kékbársony kötényéből a boka
kiáll – lehet hogy többé meg se mozdul?
Oda van téve mint egy cimbalom
melynek húrjain a szél keze játszik
lehet hogy így áll jövő februárig
és fáj a szíve ha nem is nagyon.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]