Férfiportré*

(Francisco Pacheco – Após?)
A vörös arc a habzó nyakfodor
a fekete fejjel a képre forr
mint stanicliból kinyomott tojáshab
a mantilla fekete sűrűsége
fölött a merev ében képbe égve
mutat – mi vagyok – engem óriásnak
Ilyen az ember Élve ötven évet
azt érzi közben minden fényt elérhet
ami egy óriásnak csak kijárhat
de belül sejti titkos rezzenésben
hiába lehet minden fényt elérnem
a lényeg: mente nyakfodor tojáshab.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]